Egy gyártócsarnok esetében a költségvetés és a funkcionalitás a legfontosabb, ám a Pyxis Nautica itt sem engedte el a designt és a kreativitást, aminek végül a megrendelő is örült. Tótszabó Tamás beszél a részletekről.
Három új csarnokot terveztünk egy már meglévő mellé az Ercsi Ipari Parkban, egy acélszerkezetek gyártásával foglalkozó cég megbízásából. Az első épület volt a legnagyobb, a mintegy 2000 négyzetméteres épületben zajlik az acélszerkezet-gyártás, illetve egy kísérletező terep, ahol új fejlesztéseket tudnak kipróbálni. Utána kaptunk megbízást a két kisebb üzemépületre, amelyek egyenként 120 négyzetméteresek, és a meglévő csarnok mögé kerültek; az egyikben raktározzák az elkészült acél szerkezeti elemeket, a másikban pedig van egy szemcseszóró, amivel a fémeket felületkezelik, letisztítják, és van egy festőkamra, ahol színezik őket.
Tervezési, műszaki nehézséget jelentett az építménymagasság jelentette korlát: ezen belül kellett minél magasabb csarnokteret tervezni úgy, hogy a csarnoktérben végigfutó két, egyenként tíztonnás híd-daru magassága minél kisebb legyen, és lehetővé váljon egy öt méter magas objektum (jellemzően acéltartály) megemelése és elmozdítása.
„Annyira azért nem volt bonyolult, mintha kórházat vagy laboratóriumot terveztünk volna –mondja Tamás. – Lényegében egy összeszerelő csarnok, ahová beérkezik az acél, és elkezdik vágni, hegeszteni, megmunkálni, összerakni. Tehát egy nagy csarnoktér kellett, ahol ezek a dolgok elférnek, illetve költségoldalról fontos volt az épületszerkezet raszterkiosztása, az is, hogy miből vannak a tartóoszlopok, illetve
a fesztávolságot úgy kellett meghatároznunk, hogy egy 24 méter széles daru beférjen, gyakorlatilag a darura kellett rátervezni a csarnokteret, ami hamarabb megvolt, mint maga a ház.”
A daru esetében nem kellettek extra trükkök, ellenben a darus cégben tudatosítani kellett, hogy a szabvány (120 centis) helyett egyedi (80 centis) darut gyártsanak, különben nem lesz megrendelés.
De mit lehet építészetileg kihozni egy ipari épületből?
Célunk volt az ipari épületek esetében igen szigorú megrendelői igények kielégítésén túl frissen, játékosan, mégis rendezett módon megfogalmazni az épületet, amit az ablakok ritmusos, változó magasságú elhelyezésével, illetve a színhasználattal értünk el.
Játszottunk a színekkel is: az említett híd-daru gyári sárga színe (RAL1007, ismertebb nevén traktorsárga) ihletésére ilyen színű telepvezetői munkaállomást terveztünk az egyik sarokba, ami ugyan nem valósult meg, de hasonló színű lesz a pillérekre festett raszterszámozás.
Ezekkel a megoldásokkal az épület illeszkedik az ipari parki környezethez, ugyanakkor játékosabb, oldottabb a társainál.
De a játékosság mellett van egy fontos funkció is...
A nagy csarnok esetében az 1500 négyzetméteres csarnoktér előtt egy 500 négyzetméteres, kétszintes irodai fejépület fogad. Ennek lehetett tervezni egy homlokzatot, egyedi előtetővel és egyszínű szürke – a nyíláskereteket is beleértve – homlokzattal. Egy szép monokróm bejárati tömeg lesz, amely mögött feloldódik a csarnoktér színezése. A megérkezés tere tehát kicsit „középületes” lesz, az egész építmény pedig játékosabb, frissebb az átlagos szürke hasáboknál.
Ugyanígy rendezték a terepet is, térkő burkolattal, parkolórésszel, kapuval, tűzoltóúttal, amit szintén a Pyxis tervezett meg, összhangban a jogszabályokkal. Ahhoz, hogy minden elférjen a kiscsarnokokkal együtt, még kellett pluszban telekrészt vásárolniuk, és a meglévő két telek közt elosztogatni az új megvásárolt telekrészt, ennek a helyszínrajzát, földhivatali intézését is meg kellett oldani.
Mivel ez egy több milliárdos árbevételű cég, amely külföldre is dolgozik, az épületben más cégek vezetői is megfordulhatnak, vagyis koránt sem mindegy, milyen a megérkezés pillanata.
És egy ipari épületnél is lehet olyasmit tanulni, ami hasznos lehet a későbbi munkáknál.
Például munkamódszert. „Mivel ez egy kicsit kísérletező terep – nem egy nagyon kitalált programra terveztük, vagyis a megrendelők sem tudták azonnal, hogy mi történik majd pontosan –, kicsit elhúzódott a dolog. Ebből azt szűrtük le, hogy többet kell konzultálni a megrendelővel, hogy mit akar oda, és akkor gyorsabban tudunk haladni a tervezéssel. Ezt azóta máshol, például az Irányi utcai irodaház-fejlesztésnél is láttuk, hogy többször kell a megrendelővel egyeztetni, még akkor is, ha ő esetleg nem akar. Nekünk kell kezdeményeznünk, ha úgy érezzük, hogy nincs elég válasz” – összegez Tamás.
Az épület funkciója nagyon profán, a tulajdonos számára a költségvetés és a célszerűség mellett a legutolsó szempont volt, hogy hogyan néz majd ki. Mégis bennünket bízott meg, akik akkor szeretjük igazán az adott feladatot, ha be tudunk csempészni egy kis designt, kreativitást – és erre a megrendelő nyitott volt, a némi többletköltség esetén pedig kompromisszumkésznek bizonyult. Most, hogy a munka a befejezéséhez közeledik, elégedett is az eredménnyel.
Comments